Szimbólumok

A SzüléSzületéS Fája

Ezt a fát az ELTE Perinatális Szaktanácsadó képzés tanárai, diákjai illetve a törekvéseiket támogató jelenlévők ültették 2014.05.13.-án kedden

az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kar Izabella utcai épületének kertjében

 

Miért itt? Az egyetemen folyik a perinatális szaktanácsadók képzése, melyben egy olyan komplex holisztikus, rendszerszemléletű tudást, ismeretet kapnak a hallgatók, mely alkalmassá teszi őket  nem csak a patológiás, hanem az egészséges, természetes pre- és perinatális események kísérésére, támogatására, egyéb szakmai szervezetekkel és azokban való szakmai együttműködésre.

Az egyetem, mint a perinatális képzés helyszín a képző tanárokkal együtt biztosítja és támogatja a szakmailag független és tudományosan megalapozott elvek mentén kialakuló szakmai diskurzust és kutatások, tudományos munkák elkészítését.  Így biztosítva a perinatális szaktanácsadói szakma kialakulásának gördülékenységét.

Miért a fa? Azért választottuk a fát, mert az emberiség egyik legfontosabb szimbóluma, szorosan kapcsolódik  női élet fejlődési minőségeihez és magában foglalja a SzüléSzületéS-hez kapcsolható valamennyi hiedelmet, rituálét, ünnepet, dallamkört, népi mondakört.

A fa az élet, az idő, a tudás és a halál szimbóluma (időjelként az örök körforgás, térjelként az állandóság jelképe). Többek között az örök fejlődést, a növekedést, az egyéni életutat és az önismeretet jelképezi. De magában foglalja az emberi létezés fontos eseményeit is a termékenységet, a bőséget, a szerelmet, a történelmet, és a rejtélyt.

Például a mitologikus gondolkodás a virág beporzását – a megtermékenyítéshez, nemző aktushoz; a termést a növekvő magzathoz; a gyümölccsel megrakott fát a terhes asszonyhoz hasonlítja. Sok fa kérge folyadékot is tartalmaz – vizet vagy tejszerű nedvet – ezért a szoptató anya jelképe is lett; a fák odva, pedig az anyaméh szimbóluma. Egyetemes képzet, mi szerint a születésre váró lelkek a túlvilágon lévő világéletfa ágán laknak, onnét száll le a földi létbe, és a test halála után oda térnek vissza.

Megjelenik benne a természet szépsége, egyszerűsége, inspiráló hatása („A faanya önnön testével teremt hidat ég és föld között, szellem és anyag között” Jankovics M. (1998)). A történelem során és tájegységenként a hozzáfűződő rítusok szelídültek és változtak, mégis sok hasonlóságot hordoznak a különböző korok és népek elgondolásai a teljesség igénye nélkül néhány:

A fák mindig is környezetünkhöz tartoztak így természetes, hogy részét képezik mítoszainknak (életfa, tudásfa, világfa), álmainknak, rituáléinknak (szentfák, faszellemek, jeles fák (ilyen pl az édenkert), illetve mágikus erőt tulajdonítunk neki (pl. tűz uralomba hajtása). Ott vannak a közmondásainkban, szólásainkban, népdalainkban, ünnepeinkben. Átsegítették az embert az élet nehézségein, mivel az élet hatalmát hirdette a halál felett, és a fény diadalát pedig a sötétség felett. A szokások és rítusok többek között az élet örök körforgásáról tanúskodtak, mivel minden évben fordulópontról fordulópontra ismétlődtek.

Ami régen szimbólumokban a közösség erejével elmondható volt mára a tudattalan mélységeibe zárva fejti ki félelmetes és gyönyörűséges hatásait, és sokszor beleveszünk mélységes labirintuskertjébe. Régen a csodálat mára a csodálkozás maradt egy-egy felfejtett emlékben, de a fával való kapcsolatunk érzéki tapasztalásunk a SzüléSzületéS pszichés és testi történéseit elevenítheti fel pl. az érintés, fény átszűrődése a levelek között, vagy az ágak, levelek suhogó, roppanó hangja, ritmusai felébresztheti az ősi pszichét, mely annak az erőnek a birtokosa, amely segít a küszöbök átlépésében, eltölti létezésünket ittlétünk bizonyító érzéseivel és értelmet ad a súlynak és súlytalanságnak. A fa árnyékában megbújó csendben túlléphetünk a történelmi időszámításokon és  ebben jelenlévő nyugalomban és biztonságban segít a tér és idő múlását vagy épp az időtlenségét, ciklikusságát és ritmusát tapasztalni. Jelen lehet álmainkban mely előrehaladásunkat, küzdésünket mutathatja meg pl. felmászni rá, belebújni, megküzdeni vele, vagy éppen az önmagunkhoz való viszonyt, aktuális állapotunkat, a másikkal való kapcsolatunkat és a változást, fejlődést fejezi ki.

 

A nő és a fa tulajdonságaihoz egyaránt tartozik a gyógyítás; egészséges életvitel; az energia átélése, adása; a táplálás-szomjoltás; a támasz és menedéknyújtás; a mindennapi élet kölcsönös igénybevétele.

Jellemzőik között felsorolható az erő és hajlékonyság, a szépség és állhatatosság, az alkalmazkodás és keménység, változatosság és egyediség.

Nekünk szakembereknek és anyáknak, családoknak, gyermekeknek, szülőknek és nagyszülőknek, férfiaknak és nőknek fontos megismerni ezt az irodalmat, melyet nem az iskola, hanem az élet fordulópontjai taníthatnak számunkra. Része nem csak a világmindenségnek, de a személyes szférának is, a nőnek és a férfinak vagyis egy család örökségének, része a születésnek egy új, más, jobb lehetőség kezdetének.

Ha kinyitjuk a szimbólumok kincsesládáját és megismerkedünk velük megmutathatják, hogy módosult tudatállapotban, krízishelyzetben, vagy természetes állapotváltozásból fakadó gondolataink, érzéseink és álmaink egy tradicionális tudás az élet természetes része. Különböző jelentésrétegei az életünk fontos megküzdéssel, fejlődéssel kapcsolatos elemei, támpontot adhatnak útkereséseinkben. A gyökerek az ösztön, a törzs az érzelmek és gyakorlat és a lomb mint a szellemi szféra mutatkozik meg; a keresztmetszeti tengelyen az egyik oldalon, mint múlt az  anyai/női jellemzők, középen a jelen, mint a  realitás és a másik oldalon a jövőben az apai/férfias megnyilvánulás látható (Koch).

Ha ismerjük és bánni tudunk vele fejlődésünket, biztonságunkat és kompetenciánkat növelhetjük, irányt mutathatnak és lelkileg felvérteznek.

És mit tanulhatunk fáktól? Azt, hogy mi magunk, gyermekünk, párkapcsolatunk vagyis az életünk: szerves, eleven, érzéki, összefüggő egész!!! Szükségünk van kibontására, mivel természethez kötődő intuitív tudásunk kinyithatja bennünk az önelfogadás és önbecsülés ajtaját, és visszanyerhetjük a testünk irányítása feletti uralmat, mely visszaadja emlékezetünket arról, hogy a nő tud szülni és a baba meg tud születni. Ha felébresztjük magunkban az erőt, akkor a különböző perinatális időszakban segítő szakmai foglalkozásokban sem felejtődik el az a tudás amely a szülés bábai modelljéhez kapcsolódik.  Miszerint a SzüléSzületéS  az élet természetes, normális folyamata. Mi magunknak felelősségünk van nem csak a tudás, hanem a jövő nemzedéke felett.

Amikor erre a fára nézünk majd nap mint nap képzeletünkben egy újabb fát ültetünk és emlékezni fogunk arra, hogy mit is szimbolizál a SzüléSzületéS fája és mint tudjuk a képzeletnek teremtő ereje van. És remélem minden évben amikor találkozunk elmondjuk hol tartunk, mi tettünk ennek érdekében…

Éppen ezért a Perinatális Szaktanácsadó képzés tanárai és diákjai által a faültetéshez kapcsolódó hagyományteremtő séta célja, hogy tudatosítsa a SzüléSzületéS kibontakozásának sokféleségét, egyediségét; segítsen kialakítani a szakma és a társadalom elfogadó magatartását és összefogásra és együttgondolkodásra invitálunk mindenkit a SzüléSzületéS minőségének javítása érdekében.

Célunk továbbá, hogy a különböző igénnyel érkező családok, szűkebb és tágabb szakmai fórumok érdekeinek összefogásával egy olyan szakmailag elfogadható támogató tudást és közösséget alakítsunk ki, amely a jövőben képes az érdekeit tudományos, de mégis a család fejlődésének lehetőségeit figyelembe véve közösen képviselni…

Jövőben szeretnénk ebben a viharos szülészeti helyzetben közös gondolkodás alapján, tudományos, szakmai és női tapasztalatokra alapozva a természetes szülést normaként támogatni, nem kérdőjelezve meg ezzel egyéb beavatkozások szükségszerű létjogosultságát.

 

Szakirodalom:

  1. Jankovich M. (1998): A fa mitológiája, Csokonai Kiadó, Debrecen
  2. E. Davis, C. Leonard (2007): Életkör, A női lét tizenhárom archetipusa, Jaffa Kiadó, Budapest
  3. Estés C.P. (2004): Farkasokkal futó asszonyok, Édesvíz Kiadó, Budapest
  4. http://bababarat.sztnb.hu/
  5.  http://www.tavam.hu/article.php?id=687&cid=141